Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.


Én és az abúzus

avagy BDSM terápia "használd a fájdalmad" jeligére

2017. október 29. - CsörgitsKinga

Olyan nőként mondom, aki átélte, elszenvedte a gyermekkori abúzust: a szexuális erőszak gondolatához nem lehet hozzászokni... azzal megtanul együtt élni az ember. Abúzussal kapcsolatban ennél többet tanítani nem lehet. De ha már itt van, miért ne barátkoznánk össze vele?  "Használd a fájdalmad" jeligével hoztam létre egy BDSM alapú terápiát orgazmus (és egyéb szexuális) zavarok feloldására, kifejezetten gyermekkori szexuális bántalmazást átélt nők számára.

 A női orgazmus egy nagyon összetett jelenség. A szexuális diszfunkciók kialakulásának ebből adódóan számos oka lehet. Visszatérő probléma a "fal" jelenség, ami elsősorban gondolati terelődés és kontrollvesztéstől való félelem. A női orgazmus zavarok sokrétű lehetséges eredetét figyelembe véve, a BDSM mint terápiás módszer az egykor bántalmazott nők helyzetében jelentheti a legnagyobb lehetőséget az egyén számára a szellemi és szexuális fejlődés terén. A megfelelő, érzelmeket elemző beszélgetések mellett a BDSM-hez köthető élmények kiegészíthetik az egyének gyógyulási folyamatát, hiszen az ezen technikák megéléséhez szükséges szellemi adottságok fokozzák a bizalom kiépítésének, az intimitás őszinte formáinak teret adó képességek fejlesztését. A BDSM-hez fűződő tevékenységek átélése során az alárendelt fél (páciens) szembe kell hogy nézzen olyan tényezőkkel, amelyeket a korábbi bántalmazás során egyszer már tapasztalt, nevezetesen a kiszolgáltatottsággal, a kontroll elvesztésével (emellett ide sorolható lenne a domináns partner erőszakosnak tűnő viselkedése, de ez a kiszolgáltatottsággal ellentétben nem alapvető vonása, nem alapfeltétele a BDSM-nek). Ezekkel a félelmekkel szembenézni óriási teher, hiszen az ilyen esetekben a szenvedő felek számos rendkívül erős védelmi mechanizmussal átszőtt, érzelmi blokkokat kreáló falat építhetnek önmaguk érzelmi világa köré, amely azonban nem kizárólag a negatív, de a pozitív tapasztalatok megélésére irányuló nyitottságot is megakadályozhatja. Különösen felerősödhet ez a vonás azon páciensek esetében, akik gyermekkorukban szenvedték el a bántalmazást. Az említett falak évekig állhatnak érintetlenül. A kontroll átadása nem azonnal történik meg, az alárendeltségre hajlandó fél fokozatosan, kis lépéseket téve, a bizalom kiépülésével párhuzamosan egyre mélyebben élheti meg az önátadást.

csk_160916_kkata220_masolatakicsi.jpg

Végül egy részlet "Mezsgyén - Egy orákulum kéziratai" című könyvemből. Mert számomra a feldolgozás az írással kezdődött.:

"Leira hamar eltűnt. A szürkület úgy ölelte körül megnyúlt, sápadt sziluettjét, mint egy puha, bársonyos takaró. Már sötét volt, amikor Ariel elindult a nagymama házikója felé. Azon az éjszakán azonban Leira nem volt egyedül. Bárcsak egyedül lett volna. Ahogy Ariel közeledett a legyalult földúton, felismerte Leira lábnyomait a porban. Szórakozottan illesztette cipőtalpát az elmosódott lábnyomokba. Olyan nagyon sötét van, gondolta. Ilyenkor bármi megtörténhet. Reggelre csupán lábnyoma lesz az egyetlen bizonyíték rá, hogy Ariel itt járt. Köztünk volt. Megérkezett. A ház sötétebb volt, mint az éjszaka. Kívülről úgy tűnt, bent van éjszaka, és kint örök világosság. Összeszedve minden bátorságát, benézett az ablakon. A függöny nem takarta. Az éjszaka nem takarta. A hazugság nem takarta azt a rémült szempárt, mely az ablakon át rábámult, segítségért könyörögve. Fénytelen, üres tekintete belekapaszkodott Arielébe. Csak függeszkedett rajta, de ő érezte. Érezte, amint egy láthatatlan erő behúzza őt a szobába. Érezte, amint teste eggyé válik Leira testével. És érezte őt is. Azt az embert, aki hátat fordít mindennek, ami tiszta áramlás, angyali muzsika. Betolakodó ő, akinek semmi keresnivalója ebben a testben, ebben a lélekben. Olyan forrásban mártózik meg, mely ahelyett, hogy simogatná, kényeztetné, gennyes kelésekkel borítja el lényét. Újraélte azt a pillanatot, amikor negyven évvel ezelőtt az élete alapjaiban változott meg. És már nem volt megállás. Nem is kellett, hogy legyen. A megkönnyebbülés csöndes, puha lépteken érkezett meg hozzá. Ariel felfeküdt a meleg, nyáresti fuvallatra, amely Leira lelkéig sodorta őt. Érezte őt is. A hőn szeretett tolvajt. Még egy éles szúrás, és nincs többé fájdalom. Csak az áramlás. Gyönyörű."