Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A háromlábú szék

Avagy a lábfétis és az alárendelődési vágy kapcsolata

2018. április 18. - CsörgitsKinga

A közelmúltban írtam egy cikket "Fétisbe zárva" címmel. Akkor is beszéltem már róla, hogy mennyire kétélű kifejezés a fétis és valójában sok esetben ártalmatlan, az egészséges szexualitás témakörébe még tökéletesen beleillő vágyakat is "beteges" kategóriába sorol. A fétis fogalmát több forrásból is lehivatkoztam, de mindegyik hasonlóképp definiálta azt:

"Bálvány, mindenek fölött álló tárgy; a test valamely részével érintkező tárgy okozta KÓROS nemi vágy." (http://idegen-szavak.hu/fétis)

 a03i0788_masolata.jpg

A fétis valódi fogalmát és fontosságát én a háromlábú szék példáján át szoktam elmagyarázni. Egy ember teljes szexuális spektrumát egyetlen minőséggel nem lehet lefedni. Mégis legtöbben megmaradunk egyetlen jól bevált orgazmus elérési útvonalon és itt lezárunk. Ez a szék egy lába. Nem nyitunk más minőségek felé, és ha van "fétis", akkor az is általában ebbe az elérési útvonalba épül be. (pl. egy állandó forgatókönyv szerint lezajló aktus a partnerrel, amit az ilyen típusú fantáziák és maszturbáció egészít ki) A háromlábú szék tehát minimum három különböző szexuális minőség megléte az ember életében (persze minél több van, annál jobb), amelynek beépítéséhez általában komoly önismereti munka vezet el. A három minőség közül kettő fedi le az úgymond hétköznapi szexuális igényt, a szék harmadik lába pedig maga a fétis, amivel valamilyen formában minden ember rendelkezik. Ez az a vonal, ami természetétől függően (tehát, hogy konkrétan milyen fétisről beszélünk) egy különálló vágyként, de akár a két másik minőség részeként is beépülhet az egyén szexuális spektrumába. A lábfétis esetében például, mint fétis tárgy, könnyedén illeszkedik a hétköznapi együttlétekhez is. Viszont, ha mélyebb, lelki tartalommal átitatott szeánszról beszélünk, melynek része egy alá-fölé rendelődés (úrnő-szolga) szerepjáték, ahol előkerülnek kiegészítők is, (lábbelik, harisnya, bilincs, kötél, póráz, nyakörv) az már nem feltétlenül a hétköznapi szexualitás része, mivel egy különlegesebb, sokszor előkészületet, ráhangolódást igénylő folyamatról beszélünk. Ebből adódóan egy ilyen szeánsz egészen más szinten adhat kielégülést. És itt elérkezünk a lényeghez. A fétis megélése a hétköznapi szexuális tevékenység spektrumán kívül elhelyezkedő élményhez és kielégüléshez vezethet. Amely a mindennapokba ugyan beemelhető, de önmaga tisztaságában megélve szelepként működik, mely hosszabb távon érezteti hatását.

Ha a kiinduló gondolat és a fétis fogalma mentén kezdünk el foglalkozni a lábfétissel, akkor a láb ugyanolyan fétistárgy, mint bármely másik (pl. egy harisnya). Ha egy férfi a nő mellét, popsiját, combját imádja, arra indul be, normális. Ha a talpára, lábfejére, lábujjaira, az parafília. (Nőkről nem is beszélve, mert igen, egy nőnek is lehet lábfétise) Ez azért baj, mert a lábfétissel rendelkező férfiak nemi beállítottságuktól függetlenül (tehát, hogy domináns(ritka) vagy főként alárendelődő) szégyellik vágyukat. Félnek a társadalmi megítéléstől,az elutasítástól  sőt bizalmi kapcsolaton belül is nehezen nyílnak meg ebben a témában. Persze fontos itt megkülönböztetni egy domináns vagy egyébként "átlagos" szexuális vágyakkal rendelkező férfiakat és a szubmisszív, vagyis szexuálisan (vagy akár minden más értelemben is) alárendelődni vágyókat. Számukra a női lábfej nem csupán a szexuális izgalom és kielégülés jelképe, hanem valóban egy fétis tárgy, egy bálvány, az imádat tárgya, ami jelképez valamit, ami sokkal többet jelent pillanatnyi kielégülésnél. A női felsőbbrendűséget, dominanciát, az istennői minőség megtestesülését, amit imádni lehet, bálványozni és szexuálisan vagy pszichésen is behódolni neki. A férfi részéről ez egy teljes önátadásra, önmegadásra irányuló vágy. Igen. Ez mind benne van. És itt kanyarodnék vissza a háromlábú szék példájához. Egy lábfétissel rendelkező férfi számára ezen vágy megélése lelki szükséglet, a szék harmadik lába. Legtöbbször nem csupán egy testrész imádata, hanem egy totális önátadás, a hódolat, szolgálat minőségében való feloldódás.

Ahogy fentebb írtam, a legtöbb férfi, tartva az előítéletektől eltitkoltan, maszturbációban vagy lopott, fizetős szeánszok keretein belül éli meg eme vágyát, ami persze sohasem lesz teljesen kielégítő, hiszen ahhoz egy bizalmi kapcsolat felépítése kellene. Az elfojtások eredménye pedig, hogy a sok esetben egyébként is "egylábú" szexus, egy egyhegyű fantáziával és állandó hiányérzettel párosul, ami hosszútávon lelki és fizikai tünetekhez vezet el. (pl. merevedési zavar, korai magömlés, libidóhiány, energiahiányos állapot és ezek kombinációi)

A lábfétissel rendelkező férfiak egyébként jellemzően sokkal finomabbak érzékenyebbek és tisztelettel odaadással közelítenek a szexualitás és egyáltalán a nő felé. Gyengeségük, vagy mondhatni egységesen fejlesztendő jellemzőjük, hogy az elfojtásaikból adódóan gyakran  követelődzők, mohók. (ez a sürgető, kielégülés centrikus minőség egyébként minden, szexuális elfojtással rendelkező férfi sajátja) Mindig mondom, a lábimádatot tanítani kellene. Hogy hogyan kell imádni egy női lábat, külön tudomány, művészet. És ami már terápiás téma is, eme "elgyengülési " vágyukat gyakran viszik át egyéb más életterületekre is.  Ebből adódóan akaratgyengeségre, önértékelési zavarokra, döntési képtelenségre hajlamosak, ami nyilván a klasszikus férfi szerepekkel szembemegy. Egy jó kiindulási pont lehet megtanulni, hogy a szexuális, sőt akár pszichés alárendelődési vágy megélése nem azonos a férfi elnőiesedésével. Ezen vágyak felvállalása és megélése mellett a férfi ugyanúgy férfi maradhat, akire a nő felnéz, tisztelettel közelít. Ehhez persze egy erős jellemű nő is kell, aki képes a saját útján vezetni, segíteni a férfit, de ez már egy következő poszt témája lehetne.

Fétisbe zárva

Ez egy hónapok óta érlelődő írás. A ráhangolódást azzal kezdtem, hogy beírtam a keresőbe a fétis kifejezést. Az első találatok definícióit alább olvashatod forrásmegjelöléssel. Ezen definíciókat nem kizárólag szakmai hitelesség alapján választottam. Inkább azt kívánnám érzékeltetni, hogy egy laikus milyen magyarázatokkal találkozik először, ha szeretne megismerkedni a fétis fogalmával.

 

 

 

  • Fetisizmus az emberiség történetének kezdetén a természeti népeknél alakult ki. Általában azt jelenti, hogy a tárgyaknak különleges erőt tulajdonítanak, és ezért babonás tisztelet övezi azokat, a tárgyakban vagy személyekben rejlő varázserőt tisztelik. A beavatási rítusok közben kultikus tárgyakat használtak. Ennek egyik szexuális értelmezése KIZÁRÓLAG A FÉRFIAKRA JELLEMZŐ NEMI ELTÉVELYEDÉS. A középkorban néha a hölgy elejtett zsebkendője töltötte be ezt a szerepet. A pszichoszexuális érés folyamata során a szexuális fantáziához rögzülő bizonyos tárgyak - fétis - kapcsolódnak, és a későbbiekben ezek megpillantása, fogdosása, szagolgatása vált ki nemi izgalmat. A fétis lehet bármilyen ruhanemű, de általában a testtel közvetlenül érintkező alsónemű, magas sarkú cipő, bőr vagy egyéb ruházat. A NEMI IZGALMAT KIVÁLTÓ RUHÁT FETISISZTÁK A SZENNYESLÁDÁBÓL LOPJÁK, HOGY A TESTNEDVEK SZAGÁT IS ÉLVEZNI TUDJÁK, MELYEK HOZZÁJÁRULNAK VÁGYAIK KIELÉGÍTÉSÉHEZ. (http://www.hazipatika.com/eletmod/szex/cikkek/parafiliak_a_szexualis_eltevelyedesek_tarhaza/20060619150609)

 

  • Az Amerikai Pszichiátriai Társaság nyilatkozataiból lehetett rá következtetni, hogy milyen módosítások várhatók a szexuális rendellenességekkel foglalkozó fejezetben. Akkor úgy tűnt, hogy a parafília új definíciót kaphat; ha valakinek olyan szexuális szokásai vannak, ami számára vagy mások számára kellemetlen, azt valószínűleg parafíliás rendellenességként fogják elkönyvelni. A PSZICHIÁTEREK A PARAFÍLIÁT SZEXUÁLIS IZGALMAT KIVÁLTÓ RENDELLENES JELENSÉGKÉNT DEFINIÁLJÁK, amelyek között vannak ártalmatlanok – például a lábfétis –, de károsak is, mint a pedofília. A DSM negyedik kiadása szerint a parafíliák nem károsak, ha a gyakorlójuk másnak vagy magának nem okoz kárt vele. Az orvosok között nincs egységes álláspont a szexuális szokások és a pszichiátriai zavarok megítélésében. Egyesek szerint a parafília egyéni preferencia kérdése, mások azonban összemossák ezeket más bűncselekménnyel, például a nemi erőszakkal vagy a pedofíliával. Ez azért jelenthet problémát, mert az amerikai bíróságokon már előfordult, hogy ezeknek a szakértőknek a véleményére hagyatkozva jártak el egyes ügyekben. EGY BÍRÓSÁGI ÍTÉLETBEN PÉLDÁUL AZÉRT VÁLASZTOTTÁK EL A SZÜLŐKET A GYEREKEIKTŐL, MERT EGY BIZARRNAK TARTOTT SZEXKLUBBA JÁRTAK. Innentől viszont már nemcsak a partnerek kölcsönös beleegyezéséről vagy a társadalom véleményéről van szó, hanem arról, hogy a DSM-V és rossz alkalmazása és a törvényhozás akár a családok életét is tönkreteheti. (http://index.hu/tudomany/egeszseg/2013/05/22/hogy_ki_a_perverz_azt_mi_dontjuk_el/)

Ezzel az írással nem kívánom sem megvédeni, sem elítélni a fetisisztákat.  Mondjuk úgy, mellettük/ellenük írok.  Az én álláspontom ugyanis az, hogy a fetisizmus fogalma nem létezik. Nem létezik a szónak abban az értelmében, hogy fölösleges külön fölcímkézni valamit, amivel mindenki rendelkezik valamilyen formában. A fétis tágabb értelemben a szexuális vágy beszűkülését, egy pontra rögzülését jelenti. Mivel mindenkinek vannak preferált fantáziái, így ebben a formában mindenki rendelkezik fétissel, ami lehet egy kedvenc pozíció, ruhadarab, testrész, szituáció stb.

A közelmúltban olvastam egy nagyon jó cikket egészséges szexualitás témakörben, (https://narrativecoaching.hu/civilizacio-es-boldogsag/) ami csak megerősített abban, amiben eddig is biztos voltam. A cikk Malinowski Bronislaw Trobriand Szigeteken végzett kutatási eredményeit mutatja be. Malinowski megfigyelései alapján arra a következtetésre jut, hogy az egészséges szexualitás két alappillére az anya (és a szűkebb értelemben vett családi relációk) és gyermek közötti kötödés, valamint a szexuális fejlődés sértetlenségének megléte.

"A Malinowski által feltárt legfontosabb különbségek a szexualitással kapcsolatosak. (...) Malinowski szerint a latencia azért következik be, mert a gyermek egyrészt eltanulja a szülők természetellenes viselkedését a szexualitással kapcsolatban, másrészt mert közvetlen tiltásokat kap ilyen irányú érdeklődésére. A Trobriand szigeteken egyáltalán nincs ilyen latencia szakasz, ami a szexuális ösztönök, tevékenységek elnyomásával, csökkenésével járna együtt.
A szexuális perverziók ismeretlenek. A szexuális érdeklődés és játékok fokozatosan fejlődnek megszakítás és törés nélkül az ifjúkori valódi szexuális kísérletezés felé. (...) A felnőttek általánosan monogám házasságban élnek, kiegyensúlyozott, meleg érzelmi légkörben. A szexualitás mindig gyengéd, érzelem gazdag, kölcsönös élvezetként jelenik meg. Az egyoldalú és tisztán szexuális kielégülés iránti vágy ismeretlen számukra. Malinowski egyáltalán nem talált semmilyen szexuális perverziót (erőszak, fiatalok molesztálása). Malinowski itt megerősítve látja Freud feltevését, hogy a szexuális perverziók kialakulása a szexuális ösztön elnyomásával függ össze, és mivel itt az ösztönök nincsenek elnyomva, így nincs perverzió sem.
Malinowski hosszan tartó – több éves – kutatásai során nem talált egyetlen példát sem a Freud által leírt neurózisokra vagy hisztériához hasonló viselkedésre sem. Malinowski ezt azzal magyarázza, hogy a martilineális rokonsági rendszer és család szerkezet, valamint a feltárt nevelési mód nem hozza létre azokat az alapvetően problémás, elfojtásokkal járó, vagy traumatikus élményeket, amelyeket a nyugati társadalom és nevelési mód. Ebben alapvetőnek látja az anya-gyermek közötti zavartalan, gyengéd és hosszan tartó köteléket a csecsemőkorban, és az apa gyengéd szerepét, valamint azt, hogy a szexualitással kapcsolatban nincsenek a 3-6 éves korban nem elfogadott, elnyomott, cenzúrázott részletek.
Malinowski megerősíti a pszichoanalízis legfontosabb feltevését arról, hogy a neurotikus problémák gyökere ebben az időszakban kereshető, és alapvető a családi dinamika és a szexuális elfojtások szerepe. Malinowski szerint ahol nincsenek alapvető szexuális elfojtások, ott nem is alakulnak ki a felnőtt lakosságban neurotikus panaszok. A Trobriand Szigetek több szempontból is érdekes példa: Egyrészt a nevelés nem tartalmaz semmilyen tiltást a genitális szexuális játékokkal, szexuális érdeklődéssel kapcsolatban, ezért egy teljesen elfogadó nevelést, pozitív választ kaphat a gyermek természetes érdeklődésére. Másrészt a szülők saját szexuális élete sem tartalmaz elfojtásokat, amelyek tudattalan dinamikaként megterhelnék a gyermeket.
A Trobriand Szigeteken egy példát láthatunk arra, hogy létezhet egy társadalom szexuális szabadságban, mégis alapvetően monogám párkapcsolatban élő párokat találunk, akik kiegyensúlyozott érzelmi légkörben nevelik gyermekeiket. A házasság nem tiltja másokkal sem a szexuális kapcsolat létesítését, ez megtörténik, mégis ritkán igénylik. A párkapcsolat érzelmileg és szexuálisan is kielégítő mind a nők, mind a férfiak számára.
A Trobriand Szigeteken két alapvetően fontos tényezőt láthatunk: Az egyik az anya-gyermek szimbiózis zavartalansága, az individuáció-szeparáció során megélt egészséges ritmus, a stabil kötődési minta alapjainak biztonsága, és a család érzelmi biztonságot adó háttere a teljes gyermekkorban. A másik a szexualitás természetes megélése, a felesleges tiltások és rossz érzések teljes hiánya. Lehetséges, hogy ez a két tényező az alapja a jó felnőttkori párkapcsolatok titkának? Lehetséges, hogy a nyugati civilizációban a párkapcsolatok fő nehézsége éppen abból adódik, hogy nem épül fel a stabil kötődés képessége az első három évben? Lehetséges, hogy azért vagyunk ennyire bajban a szexualitás témájával, mert gyermekként nem tanuljuk meg a környezetünktől jól kezelni a bennünk elő energiát?"

A cikkre és saját terápiás tapasztalataimra hagyatkozva, ha az ember ideális szülői kapcsolatrendszerben képes felnevelkedni, mely gyermekkor mentes bármiféle szexuális tiltástól vagy idejekorán bevezetett szabályrendszertől, akkor nem alakul ki elfojtás, szégyenérzet semmilyen szexuális vággyal kapcsolatban. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy ideális körülmények között nem alakulnának ki a szokásostól eltérő szexuális vágyak, inkább azt, hogy az elfogadás és teljes szabadság érzése jó eséllyel egészséges  szexualitást eredményezhet, melynek teljesen természetes módon egyéb adalékok is részét képezhetik.

Miért ilyen fontos beszélni erről?

A FETISIZMUS EGY LÉLEKBŐL FAKADÓ, LEGTÖBBSZÖR GYERMEKKORBÓL HOZOTT VÁGY, NEM PEDIG FELNŐTTKORBAN KIALAKULT BETEGSÉG. AZ ELKÉPZELHETŐ, HOGY MÁR FELNŐTTKORBAN KERÜL FELSZÍNRE, DE AKKOR SINCS OLYAN HOGY SZOKJON LE RÓLA, NE CSINÁLJA TÖBBET, MERT NEM TUDJA NEM CSINÁLNI. A tiltás és az ahhoz kapcsolódó szégyenérzet viszont még erősebb vágyat eredményez, amely már valóban vezethet beteges, mondjuk ki aberrált viselkedési formákhoz.

A megoldás egyértelműen elfogadással kezdődik mindkét fél részéről. Egy fetisiszta számára életfeladat, hogy képes legyen elfogadni és felvállalni önmagát, ez a minimum. Elfogadás és empátia szükségeltetik továbbá a partner részéről is, de sajnos a legtöbben egyszerűen képtelenek egy ilyen tükörbe belenézni és felépíteni egy olyan intim teret, amiben mindenki otthon érezheti magát. 

Viszont saját magamról tudom, ahogy nincs olyan hogy szokjon le róla, ne csinálja többet, olyan sincs, hogy nem lehet fejlődni, tágítani a szexuális határokat, fejleszteni a szexuális intelligenciát. Az ember képes több minőséget befogadni és fordítva adni is, csupán elhatározás kérdése. De az nem megoldás, hogy nem izgat és pont.

A fétis természete valóban az hogy bezár. Egyre inkább szűkíti a fókuszt, míg teljesen képes behúzni a fétistárgyra. Ebben az értelemben egy fetisiszta valóban nem képes egészséges szexuális életre, hiszen a fétis nélkül nem vagy legalábbis hosszútávon nem képes szexuális életet élni.

Mivel a gyermekkorban ideálisnak ítélt körülmények és kapcsolatrendszerek napjainkban nem, vagy csak korlátozottan elérhetőek a megoldás kizárólag a tiszta kommunikációban keresendő, amit sosincs késő elkezdeni. Mert ahogy mondani szoktam, a kereslet és a kínálat találkozhat. Vagyis egy fetisiszta és egy számára kívánatos fétistárggyal rendelkező türelmes és nyitott partner találkozásából igenis születhet egészséges kapcsolat. MERT A FELVÁLLALT ÉS MEGÉLT VÁGYAKBAN HAZAÉRKEZÜNK.

a03i0594.jpg

 

"Amikor elérsz lelked magvához, megtalálod önnön eszenciád. Azt ami azzá tesz, aki valóban vagy. Lényeged vad, zabolatlan természetű, a sok elfojtástól pedig egyre inkább kitörni vágyik. Kirobbanni, kifolyni egy nagyobb térbe, ahol szabadon kinyújtózhat,  szárnyalhat. Úgy gondolom az ember ezért kap vágyakat. A vágy, szelep, ami azért létezik, hogy kihúzva (megélve) azt, minden feszültséget, fájdalmat, szenvedést le tudjon engedni, ami körbeveszi a lelket. Akkor a lélek végre kirobban páncéljából és újra beragyogja otthonát... de csak egy rövid ideig. Mert a lélek nem szeret a testben élni barátom. A vágyak természetükből adódóan nehezen zabolázhatóak. Az önfegyelem furcsa dolog. Mert megtanít mezsgyén járni elfojtás és függőség között. Mivel a lélekből fakadó vágyat elnyomni, legyőzni nem lehet. Csak megszelídíteni. Egy vadállattal kell itt szembenézni. Aki erős és veszélyes. Aki enni kér, sőt folyton éhes. Aki csak akkor fog együttműködni, ha érzi képes vagy uralni. De nem elfojtással, üres fenyegetőzéssel. Nem. A gyengeséget azonnal megérzi. Éppen ezért a vágy mindig kapjon enni, de soha ne lakjon jól!

 Ma már azt mondom: számomra lélekerő visszahívás az, hogy ha képes vagyok kiismerni a vágyat és megélni, jól tartani azt úgy, hogy közben a gyeplő végig az én kezemben marad. Ha képes vagyok megérezni, mikor kell szabadon engedni és mikor féken tartani. Szabadság a szolgálatban, szolgálat a szabadságban."